Új folyam XXXV. 2026/05–06. Különszám

Megjelent a Magyar Szemle május–júniusi különszáma

„Az üres dilettantismusnak és az ámító nyegleségnek jellemző vonása, hogy a phrásis-gyártás nagy szavaival és úton-útfélen forgó vezérszókkal igyekszik hatni azoknak nagy tömegére, kik gondolkodni vagy nem szeretnek, vagy nem tudnak.

De a csillogást ilyenekkel – ismerve hatásukat – nem vetették meg soha népek sorsán munkálkodó komoly politikai pártok sem; és a pártéletet vizsgálva, elmondhatjuk, hogy ebben a tekintetben egyik pártnak sincs – alakult légyen az bármily kérdések körül – a másiknak mit szemére vetni.

Midőn ma a politikai törekvések érvényre jutása felett végre is csak a közvélemény súlya dönt, természetes, hogy a pártok nem érik be a bölcselkedőnek, vagy a jóhiszemű absolutistának exclusiv törekvésével – az igaz utat világossá tenni önmagának és azoknak, kik véle egy színvonalon állnak, megvetve minden olcsó eszközt a kivül állók megnyerésére; hanem megmozdítanak minden követ, hogy a legszélesebb tömegek megnyerésével is segítsék a közvélemény mérlegét saját oldalukra billenteni.

Nem vethetik meg a nyegleség eszközeit sem – becsületükre válik, ha megvetik az ámításét, ha nem használnak olyanokat, melyek törekvésükkel, czéljaikkal merev ellentétben állnak."

                                                                             Asbóth János